Egy biztos pont volt a tervezésben, a legfontosabb lelke az épületnek, a koncertterem. Sokszor elolvasva a pályázati kiírást, arra jöttünk rá, hogy akkor tudjuk teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyek megfogalmazódtak abban, hogy ha ezeket a koncertterem köré gyűjtjük valahogyan. Több hónapos munka után kiderült, hogy ahogyan ez gyűrűként elkezdi körbefogni a hangversenytermet, egyre inkább hasonlít Valamire és hogy ez a Valami tulajdonképpen egy csigavonal… Ahogyan ezt felismertük, hatalmas boldogság töltött el minket, mert olyan összefüggéseket véltünk felfedezni a csigavonal, a csiga, a Fibonnacci-számsor, a Fibonnacci-számsor és a zene összefüggéseiben, hogy egyszerűen azt éreztük, rátaláltunk valamire, függetlenül kicsit a helyszíntől. Tulajdonképpen ez egy rátalálás volt, egy olyan felismerés, ami nem eleve elrendeltetett, hanem magától hozta a vonalak és a rajz hozta ki ezt a nagyszerű megoldást.”
“There was one solid foundation in the design process we could build on – the actual soul, the central point of this building is the concert hall. Having read the project description over and over again, we realised that we could meet the requirements laid down in the call only by collecting and putting them around the idea of a concert hall. After several months of work, it dawned on us that as the concert hall was surrounded with a ring of other elements, it reminded us of something. This something is a spiral, in the shape of a snail… After this realisation, we were overcome with immense joy, because we came to see connections between the spiral, the snail, the Fibonacci Sequence, between music and the Fibonacci Sequence. We felt we had found something, independently of the site. Actually, it was a real discovery, a realisation that wasn’t pre-ordained but was created by the lines and the drawings we’d made.”
“